Tóth Zsófia: “Élvezem és szeretem, amit csinálok”

Tóth Zsófia, U16-os alakukatunk kapusa fantasztikus idényt fut: klubcsapatával magabiztosan zsebelték be az alapszakasz első helyét, a női ifivébén ő lett a legjobb hálóőr, és a felnőtteknél is egyre komolyabban számolnak vele. Ezekben a témákban tettük fel neki kérdéseinket.

Az idei szezonban remek eredményeket értetek el az U16 B-bajnokságban, ahol veretlenül nyertétek meg a keleti csoportot. Kiválóan helytálltál a fiúk között, az alapszakaszban több mint 90 százalékos átlaggal védtél. Minek köszönhető ez a csapatsiker és a jó egyéni teljesítmény?

Úgy látom, hogy Gergely Zsombi remekül készítette fel a csapatot a szezon elején. Fejben is egyre összeszedettebbek a srácok, és egyre többet segítenek a kapunk előtt. Sokat köszönhetek nekik, valamint annak, hogy Zsombi és Várady Csaba bá szoros együttműködésben dolgoznak Budai Krisztiánnal, aki a válogatott kapusedzőm, így együtt javítják a hibáimat.

Vélhetően az OHA-ban elért eredményeid is közrejátszottak abban, hogy bekerültél a női U18-as válogatott vb-keretébe. Az ausztriai Divízió I/A világbajnokságon bronzérmet szereztetek, te pedig a kapusok közül a legtöbb időt töltötted a jégen, és a legtöbb lövést kaptad, mégis impozáns, 94 százalék feletti hatékonysággal őrizted a hálót. Milyen célokkal indultál neki a tornának, és mi segített abban, hogy elérd azokat?

Természetesen figyelik a válogatott edzők a játékosok, illetve a kapusok teljesítményét az adott bajnokságokban és az összetartások alkalmával.  A vb-re is ez alapján állították össze a keretet. Megmondom őszintén, hogy mivel nagyon fiatal kerettel mentünk, nekem reális célnak a bentmaradás tűnt. Viszont így utólag azt kell, hogy mondjam: a feljutás is benne volt a csapatban, kicsin múlott csak. Szerencsére nagyon jó formában voltam, de arra nem számítottam, hogy  a vb legjobb kapusa leszek.

Nem volt sok időd pihenni a következő lépcsőfokig, néhány hét múlva már Franciaország felé tartottál a felnőtt nemzeti csapat tagjaként, ahol alaposan kivetted a részedet Szlovákia legyőzéséből. Hogyan élted meg ezt az ugrást, milyen érzés a nagyok között játszani?

Nem volt könnyű, annak ellenére sem, hogy nem ez volt az első alkalom, hogy meghívást kaptam a felnőtt válogatottba.  Feszültebb voltam a meccsen, ami természetes,  de ez szerencsére nem ment a teljesítményem rovására. Az külön öröm, hogy az U18-as vb-n is szereplő szlovákoknak visszavághattunk a “kicsik” nevében.

Mik a további terveid ebben a szezonban, valamint a következő néhány évben? Milyen lehetőségek kínálkoznak számodra, és meddig szeretnél eljutni?

Az idei szezonom megkoronázása lenne, ha sikerülne bekerülnöm a felnőtt vb keretébe, ez a rövid távú célom. Külföldről már vannak ajánlataim, valamint nyáron is olyan táborokban veszek részt, ahová a teljesítményem alapján hívnak, és innen is mindig pozitív a visszajelzés. Pár évig még mindenféleképpen  itthon maradok, hisz van még mit fejlődni, a hibákat javítani, és úgy gondolom, hogy ehhez jó kezekben vagyok. Hosszú távú célom a világ elitjébe való kerülés, illetve hogy külföldön egy fiúcsapat mögött védjek; persze ez nagyon nehéz, de nem lehetetlen.

Hogyan befolyásolja a jégkorong a civil életedet? Mennyi időd jut a sport mellett a tanulásra, a barátokra, a kikapcsolódásra?

Mivel nagyjából 12 hónapot töltök a jégen, nem sok szabadidőm van. Viszont nekem ez a kikapcsolódás, hisz élvezem és szeretem, amit csinálok. A  baráti társaságomat is zömmel a válogatott tagjai alkotják, így szerencsére sokat tudunk együtt lenni, de természetesen “hokimentes” programokat is szervezünk. Az OHA serdülőcsapata is egy nagyon jó közösség – kikapcsolódás az is, ha edzéseken, mérkőzéseken együtt vagyunk, mindig szorítunk egy kis időt a hülyéskedésnek. Az iskola már sokkal kritikusabb ebből a szempontból… magántanuló vagyok, de mivel nem sokat tudok bejárni a suliba, így nagyon nehezek a vizsgák. Most kezdtem az első évemet a gimiben, még dolgozni kell a hoki és a suli kapcsolatán.